A só nem a járdára való

Alig éri el a hőmérő higanyszála a nulla fokot, máris nyúlunk a sóhoz, és csak szórjuk, szórjuk a járdákra, minden különösebb aggály nélkül, pedig a környezetvédők szerint minden egyes gramm több a kelleténél.

A német szövetségi környezetvédelmi hivatal munkatársa, Martin Ittershagen környezetbarát alternatívákat javasol a fehér por helyett. Szerinte a hólapátolás mellett murva, zúzalék, granulátum vagy homok kiszórása éppúgy csökkenti a csúszásveszélyt, ráadásul káros környezeti hatások nélkül - írta a Die Welt című német lap internetes kiadása.
A sószórás következményei gyakorta csupán hónapokkal később válnak láthatóvá. Egyrészt az út menti fák nem képesek elegendő vizet felszívni. Másrészt a só a talajban számos fontos tápanyagot kiszorít, és hatással van a mikroorganizmusokra is.

Elsősorban a fasorokat alkotó fajok, például a juhar, a hárs és a gesztenye reagál érzékenyen a sóra. Németországban a pénzhiány miatt egyre több község már csak a veszélyes útszakaszokat sózza. Amúgy alig takarítják az utakat, és nem szórnak ki semmit - meglepő módon ez nem csak a környezetet védi, hanem még a balesetek gyakoriságát is csökkenti.

Kutatások igazolják, hogy az autóvezetők a sózott, fekete utakon jóval gyorsabban hajtanak, mint az javasolható volna. Nem veszik ugyanis figyelembe, hogy a só gyakorta vékony csúszós réteget képez mind az úton, mind a fékbetéteken, és ezért akár meg is kétszereződhet a féktávolság. A kezeletlen útszakaszokon ellenben jóval óvatosabban közlekednek az autósok.
Finnországban, Szlovákiában és Ausztriában ezért levonták a következtetéseket, és már számos úton só nélkül vészelik át a telet.